Hol volt, hol nem volt, volt egy közgazdász hercegnő, aki nagyon szerette a Sárgamuskotályt. Ezért meg is kérte édesapját, a királyt, hogy legközelebb, ha bort készít ebből a zamatos és ízletes szőlőből, akkor ne édes változatot készítsen, hanem próbálja meg a száraz formáját is. A király gondolkodott napokig, majd rábólintott: Legyen!Így történt, hogy néhány hónappal később a család álldogált egy borostartály mellett, és a király büszkén mutatta első száraz muskotály borát. A hercegnő kicsit csóválta a fejét: „A bor tetszik! De én nem teljesen ilyenre gondoltam…” A bor igazi tokaji jegyekkel bírt, tartalmas volt, ásványos, sokkal inkább a vulkanikus kőzetek sóssága dominált, mint a Sárgamuskotály finomsága.Nyáron már örömmel nézegette a kis dundi Sárgamuskotály-fürtöket a Meggyes-dűlőben, ahol a családi birtok indult. A fürtök jókedvűen mosolyogtak rá, így eldőlt sorsuk. A hercegnő a családja segítségével leszedte a leveleket, hogy több napfény érje őket.A szőlőbogyók örömmel fogadták a napsütés simogatását, majd szeptember közepén már teljesen beérve szüretelőládába, majd a présbe kerültek.A hercegnő első bora miatt sokat aggódott. Vajon oxidálódni fog? Rendesen halad majd az erjedés? Tetszeni fog az embereknek? Mindig is szerette a számokat és a grafikonokat, így reggel és este mindent megmért az erjedő borban, amit tudott, és feljegyezte.A kész bort izgatottan kóstolta meg, és gyűjtötte a bátorságot, hogy megmutassa olyanoknak is, akik megítélhetik. Abban biztos volt, hogy olyan lett, amilyennek megálmodta: fűszeres, elegáns. Egyszerre gyümölcsös, virágos és zamatos. Minden finomsága mellett természetesen nem tagadhatja le a bor, honnan érkezett. Illatában is érezhető a sós ásványosság, és ízében is mineralitással búcsúzik, szép harmóniában az illat- és ízjegyekkel.A hercegnő szerette első borát, és azóta időről időre elkészíti száraz sárgamuskotályát, ha az évjárat megengedni. És így született az Angi Sárgamuskotály, vagyis ahogy egy kedves ismerősünk hívja (és innen jött a mese ötlete is), a „hercegnőbor”.