Sosem gondoltam volna, hogy én valaha írni fogok. Mint ahogy azt sem, hogy elkezdek videókat készíteni és még folytathatnám a sort.
Az viszont tény, hogy bármibe is fogtam, mindig volt mellettem valaki, aki őszinte, sokszor szinte gyermeki lelkesedéssel tudott örülni a sikeremnek. Hozzátartozik a képhez, hogy nemcsak az enyémnek, hanem az összes barátjáénak, ugyanakkor az őszinteségére is mindig lehetett számítani.
Ő volt az, aki azt mondta folytassam a cikkírást, mert imádja olvasni és ez nekem megy. Ezzel tudok másoknak is adni. Meg is fogalmazódott bennem a vágy, hogy egyszer majd ebben is tovább képzem magam egyszer.
Addig is adódik olyan, amikor születik egy –egy írás. Mindig gondolok rá, mindig érzem, hogy velem van és így, angyalként is itt van velem és támogat. Nélküle talán nem mertem volna pár dolgot elkezdeni, ezért örökké hálás leszek neki.
Gabriella Ughy, 3 hónapja kerültél át oda, ahol már sajnos nem tudlak felhívni, vagy megölelni. Nagyon remélem, hogy tetszene neked – ha tehettem volna, elsők között küldtem volna át, mit szólsz.
Neked már nem tudtam elmondani, így leírtam: Miről is álmodik, a talán idealista (borász)lány?
Nagyon hiányzol, ugyanakkor minden nap velem vagy….
********************************************************
Miről álmodik egy borász?
Általánosságban azt gondolom, új hordóról, több szőlőterületről, különleges eljárásokról, az életet megkönnyítő gépekről, szuperül együttműködő csapatról, automatikus rendszerekről.
Miről álmodik egy kissé talán idealista, és a szeretetet és az egymás tiszteletét és véleményének elfogadását mindennél fontosabbnak tartó borász?
Szeretnék egy olyan szuper borászatot kialakítani, amely önfenntartó, amely a lehető leginkább környezetbarát, és a legmodernebb kutatási eredményeket felhasználva beépít különleges eljárásokat is a mindennapi életbe.
Természetesen mindig minden a megfelelő szőlővel kezdődik. Évek óta bioszerekkel zajlik nálunk a permetezés, viszont elképzelem, hogy mi lenne, ha még ez sem kellene? Megvalósulhatna a növényvédő szer nélküli védekezés? Hallottam már különleges módon kezelt vízről, amivel elindult a próba, és emellett biztos vagyok benne, hogy a világ tele van olyan kísérletekkel, vagy akár már elérhető eredményekkel, amelyek ezt támogathatnák. Elképzelem a képet, amikor különböző színű, méretű és formájú virágok kelnek ki az ültetett takarónövényzet magjai közül, döngicsélnek a méhek, szállnak a pillangók, suhannak a gyíkok. Szívem tele van hálával, hogy teljesen természetesen sikerült megőrizni az egészséges szőlőt azzal, hogy hozzájutottunk a számunkra létfontosságú információkhoz, a módszerhez. Ez magában hordozhatja azt is, hogy visszanyúlunk olyan régi, elfeledett fajtákhoz, amik ellenállóak a betegségekkel szemben, és így nem is lenne szükség permetezésre. Ez is egy lehetséges megoldás.
Milyen jó lenne, ha sikerülne az elérhető összes környezettudatos megoldást megtalálva egy tökéletesen önfenntartó borászatot kialakítani! Vigyázni a vízre, megújuló energiákat használni, amit lehet, újrahasznosítani, komposztálni. A klímaváltozás hatásait egyre inkább érezhetjük, és amennyire lehetséges, szeretném, ha minden olyan módszert, ötletet hasznosítani tudnánk, ami a lehető legjobban védi a földet, és nem szennyezi a környezetet. Természetesen ötleteim vannak, viszont szívesen fordulnék olyan szakemberekhez, akik ezt ugyanolyan fontosnak tartják, mint én, és akikkel lehet együtt gondolkodni – és álmodozás közben persze a pénz nem számít. 🙂
Szívesen kipróbálnám a kén nélküli borkészítést, itt is hallottam már olyan eljárásról, ahol egy speciálisan kezelt víz volt a tartósítószer, és az amforában erjesztett bor is szerepel a bakancslistámon.
A képzeletbeli utazásom során, a kóstolótermünkben is látom magam előtt az Egy borász naplója című könyvet (e-book formájában is), valamint újrahasznosított anyagokból készült ajándéktárgyakat. Kedves grafikus barátnőm is szívesen elengedné a fantáziáját, ha új arculatról, extrém címkékről, különleges online és offline megjelenésről beszélnénk.
Azt is szeretném, ha a borkóstolókon – ahogy eddig is – mindenki békében megférne egymással: függetlenül bőrszíntől és nemi identitástól. A szőlő nem fordít hátat a szőlőmunkásnak azért, mert nem olyan, mint amilyennek elképzelte. Egy dolog számít, hogy lehetőségéhez mérten gondosan áll-e hozzá. A bor nem változtatja meg a színét, illatát, vagy ízét csak azért, mert valaki szerint most pont más szín a divat. Én azt szeretném, ha egy pohár bor mellett ítélkezésmentesen lehetne ellenkező véleményeket is megbeszélni, megvitatni, mi az, ami tetszik, és mi az, ami nem. Hiszen a bor szeretete összeköt.
A kóstolótermünk terasza a szomszéd kerítésének üres falfelületére néz. Már régen tervezgetem, mit is lehetne felfesteni rá. Térképet? Szőlősorokat? Pincerészletet? Palackokat?
Talán azokból, amik most képként megjelentek a fejemen, mindenből egy kicsit.
Borkóstoló társaságot a kedvenc dűlőnkben, pohárral a kézben. Napsütés, felhő. És szivárvány.